A téli kerékpáros cipő és a kamásli

A megfelelő téli viseletről való gondoskodás nem vicc, hiszen a téli kerékpározás legkellemetlenebb mellékhatása, ha lefagy a kezünk, vagy a lábunk. Kezünket egyszerűbben és olcsóbban megóvhatjuk a teljes kihűléstől, be kell szerezni egy speciális kerékpáros kesztyűt adott hőmérsékleti viszonyokhoz, amit akár még „aláöltöző” kesztyűvel is kombinálhatunk. Fontos azonban, hogy hagyjuk meg az ujjak szabad mozgási lehetőségét, amivel frissíthetjük a vérkeringést az esetlegesen elszorított hajszálerekben is. Ez a kézre és a lábra is igaz, és maradjunk is utóbbinál, hiszen erről szól a cikk és az alábbi videó is:

Mit tekintünk „téli” kerékpározásnak?

Nyilván nem mindenkinek ugyanazt jelenti, mediterrán tájakon már 20 fok alatt hosszúban és nyakmelegítőben is láthatjuk a profikat, Kanadában pedig nyilván máshol vannak a komfortzónák. Genetika, testzsírszázalék, szokások, intenzitás, időtartam stb. stb. Sok bemenet meghatározza, honnantól beszélünk bántó hidegről. Magyarországon nagyjából azt tekinthetjük kritikus pontnak, amikor 10 fok alá csökken a hőmérséklet. Innentől már van értelme kamásliról vagy téli cipőről beszélni egyéni preferenciáktól függően. A másik oldalon a -10 fokot is nyugodtan megjelölhetjük egy határnak, ami alatt – a hús-vér emberek többsége talán egyetért – inkább kellemetlen, mint kellemes bringára pattanni.

Téli kerékpáros zokni

A hideg időben történő kerékpározás nem a kamáslival, vagy a téli cipővel kezdődik, hanem a zoknival. A legkönnyebben itt hibázhatunk, mert – már bocsánat – annyira senki nem hülye, hogy nulla fokban nyári cipőben menjen ki, de a téli cipő alá sokan felvesznek olyan zoknit, amit nem kellene... A lényeg, hogy lehetőleg ne izzadjon a lábunk, vagy ha mégis, akkor a keletkező izzadtság ne érintkezzen utána a bőrünkkel. Ha ez megtörténik, akkor hiába a legtöbb védelem, kamásli, Gore Tex, vagy szélvédő membrán, egy idő után a fagyos menetszél lehűti a bőrünket övező nedvességet, ami fagyasztani fogja a lábunk. Nyilván ez nem csak a lábfejünknél igaz, hanem a teljes test esetében, ezért kell használni télen megfelelő aláöltözetet. A lábfej azonban talán a legkritikusabb testrész, mert nehéz menet közben átmozgatni, valamennyire szorítja is a cipő. A zokniválasztás tehát kardinális. Adott hőmérsékletnek megfelelően válasszunk az izzadtságot elvezető és melegítő tulajdonságokkal rendelkező szövetből készült, vagy kompozit szerkezetű zoknit! Létezik olyan kerékpáros zokni is, ami már eleve szélvédő membránnal rendelkezik, a belső oldala pedig bolyhos szövet. Ilyennel amúgy nagyon jól el lehet lavírozni 5 fok környékéig akár bringás cipő, vagy kamásli nélkül is, tehát megéri az árát.

Kamásli vagy téli cipő?

Ha rendelkezésre állnak a megfelelő zoknik, tulajdonképpen az időjárás függvényében eldönthetjük, mit húzzunk a lábunkra. A cipőt nem teljesen beborító kamáslik hasznos kiegészítők, ezek egyrészt elfedik a cipő mellső szellőzőit felül és a talpon is, érezhetően jó szélvédelmet és minimális beázás-védelmet biztosítanak. Nem mellesleg szabadon hagyják a boka környékét, tehát a lábunk azért szellőzik. Ha valaki nem annyira fázós, nagyjából száraz időben akár 5 fok környékéig is jól működnek. Ráadásul kedvező áron kaphatók. Hátrányuk, hogy esőben semmit nem védenek a befolyó hideg csapadéktól és a következményétől. A zokni magasságáig mindent elfedő kamáslik között megkülönböztetjük a versenyeken használt aerodinamikus kamáslikat, a szimplán az esőtől védő kamáslikat, illetve a téli kamáslikat, melyek a hidegtől, széltől és csapadéktól is hatékonyan védik lábunkat, akár 0 fok környékéig is. Utóbbi tulajdonságoknak ára van, akár a 100 eurót is közelíthetik a legdrágább modellek, de 30-40 alatt nem nagyon kapunk még a sportszer-áruházakban sem. Újkorukban ne kételkedjünk, hogy bárminek ellenállnak, azonban idővel többféleképpen is amortizálódnak. a vízálló réteg például tuti veszít a minőségéből, hiába a legjobb. Egy hosszú, esős edzésen elképesztő mennyiségű és sebességű vízzel találkozik, kis túlzással, mintha erős locsolóval nyomnák rá a vizet folyamatosan, 3 órán át. Csodát tehát ne várjunk, ahogy például a talp/stopli környékén kisebb szakadások keletkeznek, fix, hogy fognak átereszteni nedvességet. Felül a bokánál is be fog szivárogni minimális nedvesség, még tökéletes zárás esetén is, a nadrág szövetén keresztül. És ragozhatnánk tovább, de állapodjunk inkább meg abban, hogy 5 fok, esőben eddzenek azok, akiknek fizetnek érte... Visszatérve a minőségre, kamáslinál kritikus pont, hogy az orránál és ahol az anyag a cipő (stopli) élesebb részeivel, illetve a talajjal érintkezik, legyen minél jobban megerősítve, hogy minél később keletkezzen szakadás. Vagy nagyon vigyázzunk rá! Vásárláskor vigyük el a cipőnket és próbáljuk fel, nézzük meg, hogy a stopli körül megfelelő-e a kivágás, kizárja-e a felcsapódó vizet. Azzal is megkönnyíthetjük az életünket, ha nem kell mindig újra felhúzni a cipőre, hanem a kamáslit félig kinyitva (a stoplin és a cipő mellső felén rajta marad) könnyedén le- és fel tudjuk húzni a lábbelit.

Téli kerékpáros cipő

Lehet hosszúra nyúlt a kamásli tárgyalása, a téli cipővel kapcsolatos tudnivalókat sokkal rövidebben össze lehet foglalni. Egyszerűen azért, mert sokkal kevesebb vele a macera, lényegesen tartósabbak, és általában melegebbek, komfortosabbak is. Nagyjából két-háromszor olyan drágák, mint a legjobb kamáslik, cserébe sokkal-sokkal tovább bírják a gyűrődést. Az már alapkövetelmény, hogy teljesen szél és vízállóak, a kérdés tulajdonképpen annyi, mennyire jó minőségű és milyen drága szövetekből valósítják ezt meg. Nagyjából 5-7 fok alatt érdemes használni őket, esőben, sárban, országúton, terepen. Esőben csak azok a téli cipők működnek, melyeknél megoldott, hogy a boka részen neoprén szerű szövet fogja körül a bokánkat. Hátrányuk, hogy a „kőkemény” téli cipők dögnehezek (mozgó tömegként), de erre mondja a pozitív hozzáállású bringás, hogy legalább erősödünk... Elképzelhető, hogy a rögzítés is macerás kicsit, mert általában van egy belső boa, gyorsfűző, bármi, majd kívül még egy réteg, ami vízálló megoldással borítja a felső részt, illetve a bokát. Mindenesetre a kamáslinál nem macerásabb a felvétele. Ha nem kizárólag ajtótól ajtóig bringázunk télen, akkor vegyünk SPD-s változatot és használjunk télen SPD pedált. Csúszós úton ugyanis lényegesen biztonságosabb így az a pár lépés is, mint országúti stoplival. A méret kiválasztásánál vegyük figyelembe, hogy jó lehet, ha kicsit nagyobb mozgástere van a lábnak, mint nyáron, ez újabb biztosíték, hogy ne gémberedjen/fagyjon el. Nyugodtan vegyünk fél, vagy egy számmal nagyobbat, mint nyáron, ebbe még a vastagabb zokni is belefér, bár egy jó téli kerékpáros cipőhöz nem nagyon van szükség „vastag” zoknira. Téli cipőt és kamáslit is érdemes láthatóságot támogató designnal választani, neon színben, illetve fényvisszaverő panelekkel.

Konklúzió

Talán kiderül a fentiekből, hogy a kérdés az, megéri-e beruházni egy 150-300 eurós (60-120 ezer forintos) téli kerékpáros cipőbe? A válasz az, hogy aki rendszeresen bringázik nagyon hideg időben is, annak igen. Plusz legyen inkább egy vékonyabb esőálló, illetve egy nem teljes cipőt borító szélvédő kamáslija. Aki egy szezonban kb. 10-nél többször nem ül fel a bringára fagypont környékén, azt egy jó minőségű téli kamásli is kiszolgálhatja pár évig. Viszont, amiről semmiképpen ne feledkezzünk el: a speciális, sportoláshoz tervezett zoknik használata.